A nap forr�n tombolt, tikkaszt� h�s�g volt azon a bizonyos napon. Hihetetlen�l boldog voltam, hiszen egy felejthetetlen ny�r tudhattam a h�tam m�g�tt �s ami a legcsod�latosabb volt az �letemben, hogy tiszta sz�vemb�l �szint�n szeretem egy embert. Boldogabb nem is lehettem volna…De tal�n �pp �gy kellett t�rt�nnie…A h�s�g m�g k�s� d�lut�n sem cs�kkent.

A fah�don �lltam, r�t�maszkodva a h�d korl�tj�ra �s a vizet n�ztem, ahogy a nap sugarai csillogtak rajta…Annyira sz�p volt, annyira belemer�ltem, hogy �pp csak feleszm�ltem amikor megsz�l�tott a vil�g legb�josabb hangja…

-Camilla!

Hirtelen feleszm�lve r� n�ztem �s l�legzetem elfojtottam, de nem direkt…

-Bill!- sz�l�tottam meg mosolyogva.

-Besz�lhetn�nk?- k�rdezte meg k�z�mb�s hangnemben.

Nem igaz�n �rtettem, mi lehet a gond, de biztos voltam benne,hogy valami nincs rendj�n…Igaz,hogy m�g csak  16 �ves vagyok de tudom,hogy ha valaki  azt mondja „besz�ln�nk kell” vagy azt k�rdi „besz�lhetn�nk-e” az nem felt�tlen�l jelent j�t, s�t…

-Persze!

K�zen fogott, les�t�ltunk a h�dr�l egy f�lre es�bb helyett, keresve. Nem is olyan t�vol meg�lltunk egy hatalmas f�zfa lombja alatt ami j�l eltakart a k�lvil�g szeme el�l minket �s a t�hoz is k�zelebb ker�lhett�nk.

- Elmegy�nk…- kezdett bele zavartan.

Nem eg�szen �rtettem mir�l besz�l de hirtelen meg�r�ltem, hiszen b�rhova k�pes lettem volna vele menni.

- J�, de nekem m�g meg kell besz�lnem ezt any�val.- mondtam magyar�zkodva.

Bill f�lre h�zta a sz�j�t �s nagyot s�hajtott.

-Amikor azt mondtad, hogy elmegy�nk…

-Igen, �gy �rtettem, hogy �n �s a zenekar t�bbi tagja…elmegy�nk Amerik�ba… -mondta �s oldalra pillantott.

-�gy m�r minden vil�gos…- mondtam a tekintetem kapkodva… a kezem �k�lbe szorongattam.

Bill ism�t fels�hajtott, de nem tudott mit hozz� f�zni hitelen…

-Bill! �n megyek veled!- mondtam neki kapkodva.

-Came…�n nem akarom, hogy velem gyere…-mondta rezzen�stelen arccal, ekkor m�r a szemembe n�zve.

Minden szava �gy hatolt bel�m mintha k�st szurk�ltak volna a sz�vembe…

-Nem akarsz engem?-k�rdeztem, ekkor m�r alig b�rtam visszafojtani a k�nnyeimet.

De a legrosszabb az volt amit ezek ut�n mondott…

-NEM!

Azt hiszem ekkor d�lt �ssze az a csodasz�p vil�g amit miatta �p�tettem fel magamban �s amir�l azt hittem soha senki nem teheti t�nkre, legf�k�ppen pont nem az az ember aki k�r� �p�tettem ezt a vil�got.

-�gy m�r minden nagy m�s…-feleltem a leveg� ut�n kapkodva.

-Most l�tsz engem utolj�ra Came, nem j�v�k t�bb� vissza,te pedig �lheted az �leted an�lk�l,hogy �n beleavatkozn�k, olyan lesz mintha nem is l�teztem volna…�g�rem!

De h�t hogy mondhat ilyet?Mi ez az eg�sz?Biztosan velem t�rt�nik ezt most?H�t nem vagyok neki el�g j�…Mindig is tudtam.

-Nem vagyok neked el�g j�?

Bill v�laszra se m�ltatta a k�rd�sem, egy teljesen m�s v�laszt adott.

-Csak azt sajn�lom,hogy eddig,h�ztam ezt az eg�szet…

Teljesen �sszezavarodtam ennek a mondatnak a hallat�n. H�t nem is szeretett engem? Mind ide�ig csak �lltatott?

-De ha nem nagy probl�ma akkor �g�rj meg nekem valamit…Hogy nem csin�lsz semmi butas�got…Emily kedv��rt…

Nem tudtam a k�r�st �pp �sszel felfogni,ahogy azt sem,hogy magamra akar hagyni.

-Bill, k�rlek ne!- k�rlelve n�ztem r�, majd a le a f�ldre.

-�g veled!

M�g mindig felcsengnek ennek a besz�lget�snek a r�szei az elm�mben. �gy lett v�ge annak a csod�latos ny�rnak… �lltam ott s�rva a szomor� f�zfa lombja alatt egyed�l…Ahhoz is alig volt er�m,hogy haza s�t�ljak…�sszet�rt a sz�vem… Pedig m�g csak 16 �ves voltam…