|
2.Rész: Felelősség
Katherine Buchtel Kaulitz 2013.07.19. 02:39
 - Hát, ami azt illeti, nekem lenne egy kérdésem Michael… -kezdte Tom elgondolkodva.- Halljuk Tom.
- Megnősülhetnék?- kérdezte komoran.
Hogyan? Tettem fel a kérdést magamban… Úgy tudtam ez csak egy futó románc, és amikor a telefonban azt mondta, hogy senki kedvéért nem hajlandó lekötni magát akkor úgy tűnt eléggé komolyan gondolja a kijelentést. De nem tudtam lereagálni Tomnak.
-Persze nem fontos élned az ajánlatommal…-mondta kicsit flegmán.
Tom végig mért… látszólag leolvasta az arckifejezésemről,hogy sokkolt a kijelentésével, de nem zavartatta magát…
-Szóval?
Bólogattam…
Megfogta a derekam és az ajtóhoz vezetett… Kinyitotta előttem az ajtót és kikísért a többiekhez…
-Azt hiszem vége a kupaktanácsnak…-szólalt meg Gustav és nyújtózkodott egyet.
- Ja, szerintem mehetünk vissza dolgozni…-felelt Georg, Gustav kijelentésére.
 Billt még mindig sokkolta a hír, de összeszedte magát, felpattant a kanapéról és az ajtóhoz lépett…- Indulhatunk… -felelte a többieknek, megvárta, amíg Georg és Gustav kimegy az ajtón majd visszanézett Tomra.
- Te visszajössz? – kérdezte illendően.
Tom rám nézett majd megrázta a fejét…
- Nem azt hiszem elég volt mára ennyi a mai napból, nincs kedvem összefutni még Michael-el is…(Michael, egyébként az apám, a Tokio Hotel egyik producere)
Bill bólintott egyet és kisétált az ajtón Natalieval együtt…
Én pedig sietve vettem az irányt a hálószoba felé… Mire Tom hátra nézett volna rám én már nem álltam ott mögötte… Utánam sietett a hálóba… Teljesen ki voltam merülve, feküdtem az ágyon és a falat bámultam… Az sem izgatott, hogy kettesbe lehetek Tommal, de őt csak ugyan felvillanyozta a tény. Felmászott az ágyra felém hajolt, óvatosan a hátamra fordított, az egyik lábát a lábaim közé tette majd magához húzott és a nyakamat csókolgatta.
Gondoltam, hogy be fog próbálkozni, de hiába ellenkeztem nem engedett nekem. Lehúzta a melegítőnadrágomat, majd a letolta a sajátját…és az én bugyimat…
Ezt már nem hagyhattam szó nélkül.
- Tom, én nem hiszem, hogy ezt most…-mondtam motyogva, de nem mintha foglalkozott volna velem.
- Csss…- csitítgatott.
- De a baba…- kezdetem megint.
- Maradj csendben…- utasított suttogva, lefogta mind két karomat.
***
Reggel amikor felébredtem Tom már nem volt ott..
Tom a stúdióba ment korán reggel, hogy tovább dolgozzanak az új lemezen. De mielőtt belefogtak volna a munkába megvárta még mindenki, aki valamit is számított neki, összegyűljön az egyik szobában. Michael jelent meg utoljára. Kicsit még gondolkozott rajta, hogy biztos ez-e a jó megoldás, de valahogy kezdett belenyugodni, ugyan nem volt szerelmes belém de tudta, hogy ha a Michael tudomására, jut, hogy egy szem lányát teherbe ejtette biztos, hogy nem járt volna jól...Bár nem mintha lett volna félni valója, hiszen jelenleg Billen és a kutyáin kívül nem volt semmije... De azért nem kockáztatott...
- Akkor most már mindenki felkészült? Folytathatjuk a munkát?- kérdezte nevetve Michael.
- Hát, ami azt illeti, nekem lenne egy kérdésem Michael… -kezdte Tom elgondolkodva.
- Halljuk Tom.
- Megnősülhetnék?- kérdezte komoran.
Michael egy percre köpni, nyelni nem tudod, eléggé lesújtotta a kérdés, ami Tom szájából elhangzott.
- Micsoda? – kérdezte Michael.- Még is kit vennél el?
Tom felvonat az egyik szemöldökét és felhorkantott röhejesen.
- Mondjuk a lányodat?!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
