|
3. Rész: A vita
Katherine Buchtel Kaulitz 2013.07.19. 15:40
 Bill közéjük állt és mérgesen nézett rájuk.
- Befejeztétek?! Inkább a lemezzel foglalkoznátok, mint, hogy felaprítsátok egymást… -mondta mérgesen és odébb állt.
Tom, Bill után nézett majd vissza Michaelre… Aki akkor még baromi ideges volt.
- Nem fogom engedni, hogy a lányom hozzád menjen, a felől, biztosíthatlak!!! – jegyezte meg, majd hátat fordított mindenkinek és elviharzott. Michael felnevetett és így szól:
- Ugyan Tom, nagyon vicces kedvedben vagy ma reggel…- mondta nevetgélve Michael. Csak éppen az volt az aprócska gond, hogy senki más nem nevetett vele együtt. Tom pedig teljesen elszántnak tűnt mindenki más szemében, még egy embert kivéve Billt.
- Michael az a baj, hogy halálosan komolyan gondolom a dolgot… -felelte Tom.
Michael mosolygása abba maradt elkomorodott megköszörülte a torkát és felelt Tom válaszára.
- Katherine nem olyan buta, hogy hozzád menjen… Miért is menne feleségül hozzád? Mert van pénzed? Ezen kívül úgy sem tudnál mást nyújtani neki, csak boldogtalan lenne melletted… - pedzegette a témát Michael.
 Tom húzta a száját, lesütötte szemét és közben rázta a fejét grimaszolva.
- Hidd, el nekem többet tudok nyújtani, mint egy olyan apa, aki cserbenhagyta az anyját és őt… -felelte Tom.
Kezdett eldurvulni a helyzet, de még senki, sem mert nyíltan bele avatkozni.
- Nem tudod mi történt… - felelte Michael idegesen.
- Dehogynem nem vállaltad a felelősséget… -felelte Tom.
- Szerintem nem kéne felhozni a felelősséget, mint témát Tom, nem te vagy a felelősségvállalás minta példaképe…- vágott vissza Michael.
Tom alaposan bepöccent erre a kijelentésre… Ökölbe szorította jobb kezét és arcon vágta Michael. Erre Georg Bill Gustav és a többiek, mint felugrottak és szétválasztották a két dulakodó férfit.
Bill közéjük állt és mérgesen nézett rájuk.
- Befejeztétek?! Inkább a lemezzel foglalkoznátok, mint, hogy felaprítsátok egymást… -mondta mérgesen és odébb állt.
Tom, Bill után nézett majd vissza Michaelre… Aki akkor még baromi ideges volt.
- Nem fogom engedni, hogy a lányom hozzád menjen, a felől, biztosíthatlak!!! – jegyezte meg, majd hátat fordított mindenkinek és elviharzott.
Tom attól tartott, hogy hozzám fog jönni így ott hagyta az egész stúdiót, kocsiba ült és sietve vezetett hozzám. Ám bár meg lepetten tapasztalta, amikor ajtót nyitottam, hogy egyedül voltam otthon és Michaelnek nyoma nem volt nálam.
- Tom?! Te, hogy… - kérdeztem volna, de nem hagyott szóhoz jutni.
- Volt itt Michael? –kérdezte idegesen.
- Nem… -feleltem értetlenül. – Miért?
- Beszéltél ma vele? –kérdezett ismét.
- Nem..- feleltem. – De most már elmondanád, hogy miért?
 Tom pillanatok alatt lenyugodott becsukta maga mögött az ajtót és ledőlt a kanapéra.-Volt egy kis összetűzésünk nem rég… -felelte röviden.
Igen komolyan lehetett gondoltam magamba, ha ide rohant ezért… Te jó Isten, ha elmondta apámnak, hogy terhes vagyok…
-Tom, elmondtad Michael-nek, hogy várandós vagyok? – kérdeztem ijedten.
-Ennyire őrültnek nézel?
Fellélegeztem, hirtelen megkönnyebbültem, de nem értettem, akkor min vitatkozhattak össze ennyire…
-Akkor min vitatkoztatok össze???
Tom rám nézett és elmosolyodott kedvesen.
-Azon, hogy elvennélek feleségül…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
