4.Rész : Elkötelezettség
Katherine Buchtel Kaulitz 2013.07.19. 23:44
Olyan gyengéden érintette meg az arcomat mind két kezével, mint még soha. Felemelte a fejemet és a szemembe nézett.
- Ígérem a lánykérést bepótolom… - mondta mosolyogva.
Teljesen megilletődtem a kijelentés hallatán, talán el is pirulhattam, ezért le is hajtottam a fejemet.
- Ne haragudj, hogy elmondtam, de addig úgy sem hagytál volna, békén még ki nem húzod belőlem, hogy még is mi volt a vita tárgya.- magyarázkodott miközben felpattant a kanapéról és oda állt elém.
Olyan gyengéden érintette meg az arcomat mind két kezével, mint még soha. Felemelte a fejemet és a szemembe nézett.
- Ígérem a lánykérést bepótolom… - mondta mosolyogva.
Elmosolyodtam. Egyszerűen rá sem ismertem, ez nem az a Tom volt, akit én megismertem, ez mind túl szépen alakul ahhoz, hogy igaz legyen, de különösebben nem foglalkoztam ezzel, jobban lekötött a pillanatnyi boldogságom, mint sem azzal törődni, nehogy hirtelen vége szakadjon mindennek.
***
Tom amilyen hirtelen jött olyan hirtelen távozott is, mert megígérte Billnek, hogy ma mindenképp együtt ebédelnek valahol. Bill hamarabb oda ért az étteremben mint Tom, így a feltűnőség elkerülése érdekében választott egy félre eső helyet és az arcát az étlapba temetve várakozott.
Tom hamarosan meg is érkezett és leült Billel szemben. A pincér észrevette őket és már ott is termett, hogy felvegye a rendelésüket.
- Mit hozhatok? – kérdezte kedvesen és udvariasan a pincér fiú.
- Egy káposztasalátát és egy mentes vizet! –szólalt meg Bill.
A pincér srác Tomra nézett.
- Ugyan azt. –felelte Tom.
Bill letette az étlapot és az asztalra támaszkodott, majd elkezdett Tomnak magyarázni…
- Tom, te teljesen meg vagy húzatva? – kérdezte Bill ingerülten. – Komolyan el akarod venni Kethit már csak azért is, hogy idegesítsd Michaelt? Elment a józan eszed, úgy sem bírnál magaddal… Miért akarsz Kethinek csalódást okozni?
Tom elmosolyodott.
- Elveszem feleségül, nevemre veszem a gyereket…és mindenki boldog… -válaszolta Tom.
Valószínűnek tartom, hogy ha ezt a jelenetet láttam volna akkor rájöttem volna, hogy a mézes mázos Tomban mi volt a gyanús. De azt hiszem Bill is eléggé meglepődött Tom hanyag stílusán.
- Michael-t biztos nem fogja felvetni a boldogság…
- Az már legyen az ő problémája…- felelte Tom flegmán és oldalra pillantott.
- Tudod, te mivel jár az elkötelezettség? Innentől kezdve nem lesz csajozás, családod lesz, akik haza várnak majd… - boncolgatta a témát Bill.
- Megtudom oldani Bill, nem kell a segítséged…- felelte ingerülten Tom, majd felállt az asztaltól és sebtében elrohant onnan magára hagyva Billt.
Bill felsóhajtott, nem helyeselte a dolgot, félt attól, hogy csak fájdalmat fog okozni nekem Tom és, hogy túl hirtelen történik ez az egész… Az egyik nap még nem volt semmi nyugodtan élték az életüket… De aztán én bejelentettem, hogy várandós vagyok, és az óta csak jönnek a hülyébbnél hülyébb ötletek…
Bill elhatározta, hogy elbeszélget velem is mielőtt tényleg komolyan hozzá mennék Tomhoz…
|